Két ünnep közt, két munka közt - beszélgetés Dragonits Márta belsőépítésszel

A Ferihegyi repülőtér ajándék-, könyv-, újságboltjaiban az útravalók beszerzésén kívül talán nem csak a belsőépítész szeme látja meg, hogy az enteriőr részleteinek kidolgozottsága és az építészeti térbe történő belesimulás diszkrét eleganciája valamelyik felsőfokú végzettséggel, képességekkel rendelkező kollégájának a müve, ámha nekem tippelni kellene a tervező személyére, aligha Dragonits Márta neve ugrana be, mert én őt az „egyházmüvészek” skatulyájába helyeztem el anno. Ebbéli prekoncepciómat az „Év belsőépítésze – 2004” díjnyertese a Mátyás templomban végzett munkájával alapozta meg, pontosabban a Budavári Nagyboldogasszony Templom altemplomának és a felső templom egyes részeinek megújításával. Ez a munka és a jelentős sajtóvisszhangot keltő díjazás persze csak megkoronázása volt addigi tevezői pályafutásának, melyben valóban sok egyházi megbizatás volt.

Müemléki felújítást végzett Devecserben, Verőcén, Monoron, Szolnokon, Kecskeméten, de új templomok belső tereinek kialakításában is részt vállalt, mint pl. a budapesti káposztásmegyeri Szentháromság templom kápolnája, a kecskeméti Szent Család templom és közösségi ház, a Szociális Testvérek budapesti, hüvösvölgyi képolnája, a felsőpakonyi református templom, vagy az újszegedi Calkuttai Boldog Teréz anya templom. Utóbbit egy esküvői szertartás vendégeként véletlenül fedeztem fel, miután a boldog párt útjára bocsájtó tisztelendő úr is megerősítette azt a feltételezésemet, hogy az oltár, a szentségtartó szekrény, az ülőbútorok, nem csak egy saját mesterségében jártas és az átlagnál kreatívabb iparosember keze munkáját, hanem Dragonits Márta tervezői koncepcióját is magukon viselik. A konstruktív szerkesztési elvek, a puritánságában is nemes anyagkezelés, a színek és formák harmóniája az építészeti térrel, mind mind egy szakmáját professzionális szinten müvelő közremüködőt sejtettek, így ez esetben elsőre sikerült eltalálnom a müvész nevét, az egyházfi őszinte örömére, akit láthatólag kellemesen meglepett, hogy egy ilyen közismert személyiség - stílusáról beazonosítható tervező – dolgozott az ő templomában.

Kedves Márta!

E kissé hosszúra nyúlt bevezető után feltennék neked néhány – talán kevésbé szokványos - kérdést, mely feltehetőleg a Térmüves c. internetes portál olvasóit, s nem csak engem érdekelne.

Bármely feladat elé állítja is az embert az élet, azt becsülettel elvégezni csak valamiféle hit birtokában vagyunk képesek. Ha semmi másban, legalább abban hinnünk kell, hogy a ránk bízott munkát tehetségünk, lehetőségeink maximumán próbáltuk megoldani. Az elvárt és megkapott eredmény ettől még mindig lehet több esélyes, hiszen a saját ötlet és a végtermék között a mi területünkön rengeteg áttétel van. Te hogyan éled meg, miként kezeled ezt a problémakört?

Ez mindig feladatfüggő az én olvasatomban. Közületi munkáknál jobban lehet képviselni a szakmaiságot, lakásoknál pedig inkább arra törekszem, hogy aki ott él, az érezze jól magát, még szakmai kompromisszumok árán is. A jó kivitelezők szeretik, ha a tervezővel megbeszélhetik a felmerülő kérdéseket, így a munka kézben tarthatóvá válik.

Eddigi életmüved, a megszerzett tapasztalatok szerintem feljogosítanak az „isteni szikráról” való elmélkedésre.Erre profán feladatok esetében is szoktak hivatkozni – még az ateisták is.
Te hogyan csinálod? Miként pattan ki a mindent eldöntő ötlet, vagy munkánk során végig egy állandóan alakuló folyamat levezénylői lennénk?

Minden munkát úgy kezdek, hogy imádkozom, akár profán, akár világi. Kérem, segítsen az Isten, hogy az Ő szépségét, békéjét, igazságát tudjam adni annak akivel kapcsolatba kerülök.

A munkától és az adottságoktól függ, hogyan alakul ki a megoldás. A tér elrendezése általában „kipattan”, a részletek pedig folyamatosan finomodnak. A színek, az anyaghasználat, a megbízóval történő egyezetések az anyagi lehetőségek függvényében fokozatosaan alakulnak ki.

Van-e valami lényegi különbség a szakrális jellegü és az egyéb megbizatások között?

Ha a munkához való hozzáállást érted, akkor nincs. Mindenütt a lehetőségek függvényében a maximumot szeretném kihozni a feladatból. Talán a szakrális munkákban a meglévő gazdag , történelmileg kialakult szimbólumrendszernek a megjelenítése a mai eszközökkel és nyelven igazán izgalmas kihívás.