Snopper Zsuzsa belsőépítészete

Főbb munkáinak felsorolását az 1979-es Százhalombattai Edzőcsarnokkal kezdem, mely rögtön Nívó díjat hozott a tervezőnek – ezt 1984-ben is megkapta az Üdülőhelyi klubbért, melyet Bükfürdőre készített. A Vas-megyei településre többször visszatért, 2001-ben a Fedett fürdő és előcsarnok bővítésén, 2002-ben a Rekreációs park – Élményfürdő tervein dolgozott, mindkét esetben Károlyi István építésszel. Elnézést hogy az 1981-es Clasp 120 férőhelyes óvoda, az 1994-es Budapesti Szent István király Zeneművészeti Szakközépiskola - Többcélú terem, valamint a családi házak építésztervezőinek nevét elhagytam a felsorolásból, a társművészek sorából azonban kihagyhatatlan Kádasi Éva, aki a porcelánbetétes bútorok mintakollekciójának elkészítésében aktív közreműködő volt. Keze munkája a frontlapokon, fiók előlapokon, fogantyúkon látható. Snopper munkamódszerének alaposságára jellemző, hogy nem egy kósza ötletéhez keresett az adott anyaggal foglalkozó iparművészt, akinek részvételével 2004-ben azután valóssággá vált a porcelánbetétes bútor, hanem előtte egy évvel ilyen címen tanulmányt írt a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásának megszerzésével.

2007-ben a MAOE alkotói pályázatán az egyik díjazott a „FLÓR” elnevezésű szék lett, elkészült ennek és karosszék változatának prototípusa is 2008-ban. Snoppernek van még egy mostanában megvalósult karosszéke, ennek esztergált karfabetét pálcái éppúgy, mint a „FLÓR” székek lapelemeiből kivágott mintázat a népművészet eleven hatását mutatják. Persze ez nem a reneszánsz, a barokk, vagy a szecessziós formakincs valamiféle szürrátétként történő felhasználását jelenti, a dolog lényege az arányrendszer és a formaalakítás megértéséből adódik, s ennek jegyében alakulnak a modern otthonok méreteit figyelembe vevő tároló bútorok, vitrinek, könyvespolcok. Snoppernél a lábazat, a keretelemek és a pártázat a történeti bútorstílusok szerves folytatásaként, de nem pusztán díszítő funkcióval, legkevésbé formai másolatként keretezik a racionális tartalmi részeket. Az, amit én a minimalizmusba oltott art-deconak érzek épp azért vált ki heves ellenkezést a bútorszakma történetébe magát évtizedek alatt beleásó szakemberből, mert az utóbbi stílus felületborító díszítettségének nincs köze a korábban felsoroltakhoz. Igazát sebtében előkapott forrásértékű művek rendre a megfelelő helyen történő felütésével bizonyítja, s én a hirtelen rám zúduló tudásanyagtól kissé kábán már csak azon töprengek, miért is nem pártolja valamely arra illetékes intézmény az ennek ellenére képben és szövegben szép lassan gyűlő anyag mielőbbi közkinccsé tételét.

Külön tanulmányt érdemelne Snopper Zsuzsa enteriőrteremtő munkásságának elemzése is, mely családi ház léptékben épp oly nagyvonalúan kezeli a teret, mint amikor a nagyközönség részére tervez egészségügyi, vendéglátóipari, vagy kulturális létesítményt. Pillanatnyilag érjük be a Kalocsai Kamaraszínház – Mozi nézőteréről készült képpel, s gyönyörködjünk a felcsúti Puskás Labdarúgó Akadémia különféle részleteiben, köztük a Makovetz Imre vezető építész tervezte kollégiumi épületben, mely talán majd egy következő cikk témája lesz Lelkes László fotóival illusztrálva.

Gyürky András
belsőépítész