Visszafogott sokszínűség - Interjú B. Soós Klárával

Alkotói magatartás, hitvallás?... bár a fentiekből már kikövetkeztethető.

Mindenek előtt jó tudni, hogy a tervezői munka eredményeként születendő mű nem az alkotóról, hanem a feladatról szól, sosem öncélú. Új megbízás új feladat-meghívás egy nagy partira. Óriási játszma a feltárás, a megismerés minden izgalmával. Az alkotás folyamatában a megvalósításhoz vezető út azonban nemcsak örömteli, gyakran küzdelmes, miközben nem téveszthető szem elől a cél, keresni és rátalálni az optimális megoldásra. Számomra az alkotás folyamata egy más állapot, míg a kép, a koncepció összeáll. A társtervezői egyeztetések nyomán nemcsak konkretizálódik, le is tisztul. Megszületik a forma, ami szerkezet nélkül nem álmodható meg, méginkább nem realizálható. A forma pedig anyagfüggő, és az összes tényező a minden szempontbóli jobb megfelelést szolgálja. Megtapasztaltam és vállalom nagy mestereim tanítását, az építészeti igazságot: az anyag – szerkezet – funkció – forma egységét. Minden munka más hullámhosszon való hozzáállást jelent, szükségképpen más arculattal. A szakmagyakorlás csapatmunka, építészekkel és társalkotókkal együtt, melyben a karmester az építész.

A Cella Septichora márcsak a mostani díj miatt örökre emlékezetes marad, de az eddigi életműben is több csúcspont lehet.

Nagy kihívást jelentett a pécsi Kálvária dombon a Somogyi pincészet, melynek három pinceágában mintegy 170000 palack tárolásának módját kellett megtalálni. A belsőtéri kialakításánál a téglával boltozott terekben téglával burkolt vasbeton polcok jelentették a megoldást. Lábazatba és téglapillérekbe rejtett, alacsony hőleadású világítótestek a palackok átvilágításával, különös hangulatot árasztanak a pécsi cirfandli és villányi vörös és rosé különböző árnyalataival. A borkóstolóban szerencsés természeti adottságként meghagytuk a bejárattal szemközti natúr mészkőfalat, takart reflektorokkal kiemelve annak szépségét. A tulajdonos – üzemeltető Somogyi Tibor és vendégei egyaránt szeretik ezt a pincét, nekem megbízások sorát hozta ez a munka.

Merre tart a szakma? Néhány kolléga nem nagy jövőt jósol neki.

Talán a helyére kerül a társadalmi köztudatban, talán felfelé ível, bár ami a munkaellátottságot illeti, dekonjunktúra idején kritikus időszak tapasztalható. Ez vidéken még fokozottabban érezhető.

Egykori tanítványaitól tudom, hogy örömmel látogatták óráit.

Hivatásommá válik lassan az építészeti alkotómunka mellett a tanítás. 9. éve oktatom egyetemünk Építészeti ismeretek Tanszékén a „Belső terek építészete” c. tantárgyat. Nehezen vállaltam el, de nagyon megszerettem. Jó az okos, érdeklődő fiatalok között lenni. Komoly eredményként értékelem a már végzett hallgatók visszajelzéseit, egy-egy telefon, személyes találkozás során jó hallani a pályán elért sikereikről, melyeknek így közvetve és is részese lehetek. Ma már egykori tanítványaim tanársegédek, kollégák a belsőépítészeti konzultációk egy részét átvették. Sokan a DLA cím jogos használói lettek. Gyakran és szívesen dolgozom néhányukkal közös munkán is.

Végezetül, van pécsi titok?”Az év belsőépítésze” díjat tavaly is itteniek hódították el. A győztes páros egyik tagja Rádóczy F. László és felerészben pályaművük is pécsi kötődésű. Talán nem a véletlen műve, hogy csupa Budapesten alkotó kolléga után kétszer egymást követően ebbe a dél-dunántúli városba került a fenti díj, mint ahogy az sem, hogy miért épp Pécs nyerte az Európa Kulturális Fővárosa rendezvényért folyó ádáz csatát.

A hagyományok a kulturális örökség évszázadok – sőt évezredekben mérhető, de az egyetem és a sok forrásból táplálkozó művészeti élet bizonyára hatással van az itt élők kreativitására, a 2010-ben remélhetőleg megrendezésre kerülő „világraszóló” eseménnyel azonban még nem büszkélkednék.

Szeretném ha az eredeti tervek minél kevésbé szűkülnének, s ezekhez Önnek is köze lenne! Köszönöm válaszait: Gyürky András - belsőépítész