Hiding values – renewable design, works of Péter Kornél Horváth interior designer

És most egy fordított irányú változás. A Dugonits tér sarkáról eltűntek a képek és a bútorok. Ezt, mint rendszeres Bizományi Áruház látogató nagyon sajnálom, a cég keretén belüli zálogház funkció kevésbé vonz. Kornélnak azonban feladatot adott az erősen lepusztult hodály átalakítása. Az eklektikus portált felújíttatta, és nem rögtön a nyílászárók tetejéről indította odabenn az adminisztrációs részek felé lelépcsőző álmennyezetet. Az ügyfélforgalmi rész felett még élvezhető az a belmagasság, amit hajdan kávéházakban szokott meg a polgár. A laminált lapból készült pultsort ezüst élfólia csík tagolja vízszintesen, a lábazaton ugyanilyen színű dekoritlemez fut végig. Ez már egy másik kor, másik stílus más anyaghasználat. A Budapesti Központi Zálogfiók Csarnok téri épülete szintén ilyen hangulatú, csakhogy itt tellett ABS díszcsíkokra a bemart felületeken, sőt a könnyen sérülő felmosásnál tönkre menő lábazat 0,8 mm vtg. szálcsiszolt rozsdamentes acéllemezből készült. Nehéz eldönteni, hogy a teljesen letisztult térformálású zálogfiók, vagy a cég Csalogány utcai székházánál ugyanezekkel az anyagokkal, csak szélesebb gesztusokkal létrehozott fogadótere tetszik-e jobban s húsz év múlva – ha fennmaradnak – mit érzünk bennük akkor épp divatjamúltnak. Az ovális alaprajzú üvegvitrin biztosan ékes példája lesz a XXI. sz. korai bútorművességének, viszont a hasonlóan elegáns és könnyed, félköríves recepciós pult ugyanabban a fogadótérben már az első profilváltás során megsemmisülhet. A mobília, még ha látszólag egy ilyen törékeny ám súlyos tárgyról is van szó, a fennmaradás szempontjából mindig előnyt élvez a beépített bútorokkal és más enteriőrképző elemekkel szemben.

Mostanában az a trendi, hogy a hálózattal rendelkező cégek arculattervet készítetnek a belsőépítésszel, aki utána ezt az irányt követi a társművészekkel együtt. Horváth P. Kornél a Zalavölgye Takarékszövetkezet számára kidolgozott projektet Zalaegerszegen, Zalaszentgróton, Bagodon, Csonkahegyháton és Egerváron alkalmazta a bankfiókoknál. Más itt a stílusa, pedig hasonló anyagokat, léptéket és színvilágot alkalmazott, mint a BÁV-os munkáknál, vagy mint a technós, metálos hangulatú Mintapostánál a Bp.-i XX. kerületi Nagy Sándor József utcában. Pesterzsébeten kulturális megbízatáson is dolgozott. A Gaál Imre Galéria koncepciója és a galambszürke elegancia 20 év alatt sem kopott meg, ott a jó gazda gondosságával használják és őrzik a kiállítóteret. Ellentmondásosabb a helyzet a Csók Galéria bemutatóterménél, maradjunk hát két mondat erejéig még az előző helyen. A tolóajtókkal leválasztható, tekintélyes méretű tereket többféle világítóeszközzel látta el. A sokszínű kiállított művek egy neutrális háttér előtt érvényesülnek legjobban. A nyílászárók, képakasztó frízek kőris borítására felvitt szürke nitrószóráson átdereng a lamináttal soha össze nem téveszthető fa erezete.

Míg ebben az enteriőrben a negyed és félkörívek a neó-stílusok nyugalmasabb változatával felelnek az épület külső zaklatottabb eklektikájára, addig a Párizsi udvar kicsike OTP Fiókjában egészen más történet zajlott le. Schmahl Henrik buja keleties formakincsű építészete adekvát folytatást kívánt. A vészesen szűkülő kettős tölcsérszerű terecske használhatóságára kitűnő alaprajzi megoldást talált, amit pedig a funkcionális megfelelés alapvető követelményén túl a sárgaréz csövek konzollá, térelválasztóvá, korláttá és bútorrá formálásával elért, eljátszott itt Horváth, méltó kiegészítése az építész művének. Tanulságos és minden szempontból jó példát mutat (sajnos ez is már csak fényképről) annak a tervezőművésznek, aki hasonlóan karakteres építészeti architektúrához kíván hozzátenni.

Külön fejezet lehetne egy hosszabb tanulmányban a vendéglátóipari létesítmények számbavétele. Ezekből is csak kettő említésére szorítkozhatunk. A korai munkák közül a Vasmacskát a későbbiekből a Clifton sörözőt ajánlom a nemcsak gasztronómiai élményekre vágyóknak. Az óbudai vendéglőben, a sötét hátterekben megvillanó hajófenék hangulat fogott meg. Pedig a földszinten vagyunk, a színes ólomüveg ablaktáblák egy átriumra engednének kilátást. Az utóbb épült, de máris nevet – profilt váltott sörbár a Batthyány utcában, egy szuterénben alakult spanyol étteremmé. A belső szerencsére nem sérült, csak a narancssárga falfestéssel kívánták mediterrán jellegűvé tenni a helyiséget, melynek színpompás lejárata egy vidám hely ígéretével csábítja a betérőt.

A nagyrédei borkóstoló terem, Sydney apartment hotel halljának bemutatására itt már nincs lehetőség, de érdemes lenne azokat is megnézni.

Gyürky András
belsőépítész