madeinhungary a Lakástrend 2011 kiállításon

Ma 10 órától lehet megnézni a 14. Lakástrend kiállítást a Műcsarnokban. Tegnap dél körül a még több helyen serényen dolgozó kiállításépítők közt lavírozva, a sajtóbejárás alkalmával módunk volt meglesni, mivel is szeretnék a kiállítók meglepni a látogatókat. Ugyan sok szép és érdekes tárgyat láttunk, én mégis elfogult módon csak a madeinhungary terméről írok és mellékelek fotókat. Elfogultságom abból fakad, hogy kézzelfogható módon megbizonyosodhatunk: igen, vannak magyar tervezők (bár megjegyzem, elnevezésük nem igazán magyar), és van magyar design, akik a nehézségeik ellenére is, de dolgoznak, és képesek egymással karöltve kiállni egy kiállításon. Persze, tegyük hozzá, mindehhez szükséges a motor is, Szigeti Szilvia textildesigner és Radnóti Tamás belsőépítész személyében, akik 2005. óta évről évre sikeresen összeterelik az alkotókat.

De mi célja van a csoportosulásnak és a kiállításnak?

A "madeinhungary" tárlat áttekintést nyújt a design különböző területein dolgozó, a design szellemiségéhez közelálló, a tárgyaikat egyedi és kisszériás kivitelezéssel, illetve különböző ipari technológiával létrehozó magyar designerek és iparművészek munkáiból. A tárlat különös jelentőséggel bír, főleg a mai gazdasági helyzetben, amikor a tervezők nagyon sok esetben ipari háttér nélkül, komoly tőkehiánnyal küzdve, önállóan fejlesztik a kollekcióikat. Ezúttal közel 50 művész bemutatásán keresztül hívja fel a figyelmet a magyar tárgykultúra iránt elkötelezett tervezőkre.

(részlet a http://madeinhungary.co.hu oldalról)

Sajnos a megállapítás valós. Hátrányos helyzetben vagyunk a környező, „fejlettebb” országok tervezőivel szemben, mert míg nálunk sok esetben csak a mintadarab szintig jut el egy-egy gondolat, addig feleannyi kreativitással máshol gyártósorra kerülhet egy termék. Tovább nehezíti a munkát, hogy a boltok polcain a vevők a külföldi tervezők munkáival találkoznak, és a hazai szakirányú blogok, internetes portálok és szakfolyóiratok is (kivétel a Magyar Iparművészet) zömmel csak külföldi példákat mutatnak be, holott – és ebben a kiállítás is megerősít – van magyar design. Hogy ez a helyzet kin múlik, és hogyan oldható fel, nehéz megválaszolni, az írásom célja sem ez, de az biztos, hogy tenni kell ellene, és ebben a kiállítók törekvése támogatandó.

Az átlagos kiállítási termekhez képest a madeinhungary a közel 50 kiállító tárgyaival számomra zsúfolt, néhol kaotikus. A tárgyak nem mindig passzolnak egymáshoz, néhol rontják egymás hatását. A törekvés megvan, hogy harmonikus csoportok alakuljanak ki, de míg más kiállítóknak megvan a lehetőségük, hogy az egyes tárgyakat egymáshoz hangolva válasszák ki, addig itt a meglévő, sokszor formailag különböző tárgyakból kell építkezni. Rögtön hozzáteszem, a kritikának szánt mondatokkal a célom nem a kiállítás és a rendezők lehúzása volt, csupán jelezni akartam a sokszínűség és rendezés nehézségeit és árnyoldalát, és azt az érzésemet, hogy a kiállított tárgyak sokasága szétfeszíti a meglévő kereteket, lehet, hogy tovább kellene lépni.

Egy biztos, mindenkit bíztatok arra, hogy menjen el, és nézze meg a kiállított tárgyakat, mert az érdeklődés megerősíti a szervezőket és a designereket is abban, hogy a nehézségek ellenére továbbra is érdemes dolgozniuk.