A pécsi Kodály Központ belsőépítészete

A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa egyik nagyberuházásaként meghirdetett Pécsi Konferencia- és Koncertközpont nemzetközi építészeti tervpályázatát az Építész Stúdió nyerte 2007-ben. Az ő vezetésükkel készültek el 2008-ban az engedélyezési- és tender tervek, az építtető Pécs MJ. Város Önkormányzata megbízásából.
A beruházás léptékéhez képest szűkre szabott büdzsé és a hosszútávú fenntarthatóság az eredeti elképzelésekre is kihatott: a (pályázat lezárulta után elkészült) megvalósíthatósági tanulmány szerint a programot jelentősen – mintegy harmadával – csökkenteni kellett. A zsugorítást a nagyterem változtatása és az alapkoncepció sérülése nélkül sikerült megvalósítani, egyedül az előcsarnok méretén érzékelhető.

A létesítmény tervezési munkáiba már a sikeres tervpályázatot követően bekapcsolódtunk az Építész Stúdió felkérésére.
A rövidre szabott határidőnek köszönhetően feszített tempóban zajló építkezés – amit a magas szintű technikai felszereltséghez tartozó, méltán elvárható minőség és a finomabbnak szánt részletek is megsínylettek – másfél éve után az ünnepélyes megnyitóra 2010. december 16.-án került sor.

MOTTÓ

„Az épület, amelyet körüljárunk és a terem, ahol a zene körbevesz bennünket. Az épület élettel és mozgással teli, a teremben a hangok csendje és a csend hangjai.
Dinamika és egyensúly. Egyetlen világnak két oldala. Anyagok: kő és fa. Kemény és puha. Hideg és meleg. Évmilliós és évszázados. Időtálló és bensőséges. És a teremben – mintha egy óriási fa üregében, vagy egy hangszer belsejében ülnénk – elmerülünk a zenében.” (Építész Stúdió)

BELSŐÉPÍTÉSZET

A mindkettőnkhöz közel álló, esszenciális töménységű gondolattal könnyű volt azonosulni – csak az eszköztárat kellett kiválasztani hozzá és összegyúrni...

Célunk a kontrasztos ellentétpárokon alapuló erőteljes építészeti gondolat logikájának kifejtése és továbbvitele a meghatározó belső terek karakterének formálásában, megjelenésében, anyaghasználatában egyaránt és ennek az apró részletekig menő következetes lebontása volt.

A spirálisan szervezett épület fókusza, a kőcsiga lágy része, legértékesebb belső „szerve” a nagyterem monumentális tömbje.
Ezt a magot öleli körül a kiegészítő és kiszolgáló helyiségcsoportok többszintes karéja, amelyben a szólampróba- és konferenciatermek, illetve az egyéb irodai és kiszolgáló funkciók helyezkednek el.

Az egymással összefonódó két egységet összekapcsoló – és az épületet funkcionálisan szervező – közlekedőgyűrű tölcséres kiteresedése az előcsarnok. Ide kapcsolódnak a közönségforgalmi funkciók, egyúttal a külső és belső tér áthatási felülete is: a környezet ezen a ponton „befolyik” az épületbe.

Előcsarnok, közönségforgalmi területek

Az épület monolitikus, szikár megfogalmazását a belső terek visszafogott anyaghasználatával és a beépített bútorzattal is hangsúlyozni kívántuk. A fal- és mennyezetfelületeken ezért az épület külső mészkőburkolatához megjelenésében hasonló anyagot alkalmaztunk: a velencei stukkó olyan nemes, csiszolt kőre emlékeztető, nagy keménységű vékonyvakolat, amely természetes ásványi anyagokból és többszáz éve bevált technológiával készül. A mennyezeteket egyenletes diffúz fényt adó feszített fóliás világítási rendszer alkotja, amely használaton kívül homogén, semleges felületként jelenik meg.
Ebben a puritán, letisztult környezetben az egyetlen kitüntetett minőségű elem a falpillérek mögött feltáruló nagyterem – belső terének különleges hangulatát felvezető – finoman irizáló, sejtelmes-aranyba hajló stukkóburkolata.
Az előcsarnok csápszerűen szétágazó, többszintes térrendszerének szervezését és funkcionális tagolását a beépített bútorok, berendezések segítik. A padló kőburkolatából terepplasztikaként kinövő tömbszerű pultok (jegypénztár-információ, fonotéka) és kanapék töredezett formavilága az épület geometriájával rokonítható.
A ruhatár berendezése mobil kialakítású, összetolva a felére csökkenthető, így nem tátong üresen a kabátos évszakokon kívül.

Nagyterem

Az egy híján 1000 nézőt befogadó terem elsősorban hangversenyek, akusztikus koncertek számára optimális, ugyanakkor kisebb átalakítással ettől eltérő akusztikai igényű funkciókra is megfeleltethető, de balett- és egyéb koreografált előadások, sőt bizonyos operák számára is alkalmas.

Másodsorban konferenciák plenáris előadóterme lehet (a székek lábszerkezetében kihajtható írólap és elektromos csatlakozás).
A szekció-ülések a külső karéj két konferenciatermében és a szólampróbatermekben tarhatók meg.

Harmadrészt különböző rendezvények, bálok, könnyűzenei koncertek megtartása is lehetséges, mert a lejtős földszinti zsöllye síkpadlóssá tehető (hidraulikus billentőmű segítségével), a széksorok pedig betolhatók a hátsó karzat alá.
A színpadi karzat fölött – jelentős költsége miatt még a tervezés idején elhagyni kényszerült – 70 regiszteres orgona későbbi beépítésével számoltunk.

A nagyterem a létesítmény legigényesebb és legérzékenyebb része. Feladatunk az akusztikai elvárásokkal és az építészeti környezettel egyaránt összhangban álló megjelenés létrehozása volt. Az esztétika csak a funkció: az akusztikai szempontok kielégítése után következhetett.

A finoman tördelt síkokkal határolt terem könnyed aszimetriája az akusztikából ered, amit a karzatok és a mennyezet nagyvonalú gesztusai erősítenek. A faburkolat-kéreg formai kialakítása és anyaga a hangtér kívánt diffúzitását és hangelnyelési igényeit szolgálják. A faburkolat-kéreg és a karzatfrontok markáns, játékos horizontális erővonalait alkotó háromszög- geometriájú diffúzorok plasztikája és a bemarások is elsősorban funkcionálisak: a terem megcélzott akusztikai hangzásképéhez szükségesek.

A falburkolati elemek kontakt ragasztással közvetlenül a vasbeton falszekezetre kerültek – amely a szokásostól eltérő gondosságot és precíz munkát követelt a kivitelezőktől.
A színpad feletti 7 elemből álló mozgatható-állítható hangvetővel (canopy) biztosítható a pódiumon játszó zenészek számára a mindenkori hangzásigénynek megfelelő akusztikai környezet.

A közönséget és a zenészeket körülölelő tér emberléptékű, miliője meghitt és bensőséges, ugyanakkor ünnepélyes hangulatú. Megjelenését a faburkolatok tördelt plasztikájú felületei, a hangvetők kialakítása és az üléskárpitok random-szerűen váltakozó meleg vörösesbarna tónusai határozzák meg. A finoman hullámzó falfelületeket a díszvilágítás szaggatott fénysávjai teszik élő, dinamikus organizmussá.

Azt mondják olyan lett, mint egy különleges, érzékeny hangszer.

P.S.

Az újszülött kezét még fogni kell:

A frissen átadott épület "belakása" időigényes, ennek során a csupasz előcsarnokot fel kell öltöztethetni információs-promóciós felületekkel, növényekkel és egyéb installációval.

Megvalósításra vár a költségkímélés egyik áldozata: a magas igényszintű (high end) hanghordozókat is árusító fonotéka, mert egyelőre csak a helye van kialakítva...

Az elmaradt orgona megépítése magánadományként valósul meg, várhatóan a jövő év során. A hangszer egyedülálló különlegességét a terem struktúrájába való integrálás, a szerves illeszkedés, belesimulás adhatja – tervezése remélhetően hamarosan elkezdődik.

Rádóczy (f) László és Tolnai Zsolt