Aranytíz Cultural Centre

2003 nyarán adták át a Belvárosi Aranytíz Művelődési Központot, amelynek rekonstrukciós kivitelezési munkái egymilliárd forint összköltséggel, 12 hónap alatt valósultak meg. A pesti belváros közepén, a Dunára merőleges Arany János utcában a pénzügyi szféra két nagy építkezése (Bankcenter, Raiffeisen Bank) után az V. kerületi önkormányzat fontos kultúrintézményi épületmegújítása fejeződött be.

Az épület

A hajdani Fő utcza (most Arany János u.) és a Tükör utcza (most Tüköry u.) sarkán álló épületet Kallina Mór (1844-1913) építész tervei alapján 1879-1880-ban Amon József építési vállalkozó építette Brüll Gusztáv gazdag pesti háztulajdonos számára. A pince + földszint + három emeletes, a belső udvart U alakban körbevevő, kéttraktusos bérpalota eklektikus stílusban készült, 11, ill. 7 axisos homlokzattal, mintakönyvi neoreneszánsz részletképzéssel. A II. világháborút követően az épület belsejét jelentősen átalakították. A földszinten és az I. emeleten – utólag létesített külön lépcsővel – az ifjúsági művelődési központ helyiségei: balett-termek és szükséglakások helyezkedtek el. A II. és III. emeleten kisteres irodák sorakoztak. Az ezredfordulóra a leromlott állagú, 120 éves ház megérett a revitalizálásra.

Az építész tervező

Horváth Bertalan okl. építészmérnök 1962-ben végzett a Budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán. Először Pécsett egy kivitelező vállalatnál, majd 1965-től a Lakótervben volt alkalmazásban. 1989-től az Archikon Kft.-nél, önálló építészirodájában dolgozik, mint vezető tervező. Az eltelt 39 év alatt számos lakó- és középület, műemléki rekonstrukció terveit készítette el. Édesapja Soproni Horváth József (1891-1961), a neves akvarellista, kinek művészeti hagyatékát is gondozza. Képeiről két könyvet adott ki (1987, 1997) állandó kiállítását szülőhelyén, Sopronban a városi önkormányzattal közösen, alapítványi formában működteti. 2004-ben a művész londoni kiállítását készíti elő.

A program

A tervező a megbízást az V. kerületi önkormányzattól 2001-ben kapta. Az építész a beruházás célját a következőkben fogalmazta meg: Az épület megújításával a civil és ifjúsági kulturális élet, továbbá az V. kerületi önkormányzati reprezentáció számára nagy tömegek befogadására képes közösségi tereket, és új minőségi szintet képviselő kulturális alapellátó intézményt kell létrehozni. Ezt a célt az épület közlekedési rendszerének gyökeres megváltoztatásával, az épületszintek használati értékének növelésével (az elaprózott irodaterek megszüntetésével), az alagsor és a tetőtér teljes értékű szintként kezelésével lehetett elérni. Kikerülhetetlen műszaki követelmény volt a főlépcső tömegforgalomra alkalmassá tétele (a lépcsőkar szélesítésével), 18 férőhelyes látványfelvonó létesítése, a legfölső szint belmagasságának megemelése az előadótermi igényeknek megfelelően.

A rekonstrukció

A tetőtér betervezésével hat szintre emelt hasznos terület 4000 m2-re nőtt. Funkcionális rendeltetésük az alábbiak szerint alakult: Az alagsorban gyakorló tánchelyiségek, központi ruhatár, mosdók és a gázüzemű kazánház találhatók. A földszinten az előadótermek, üvegfedésű udvar, kávézó és adminisztráció helyezkedik el, utóbbi a félemeletre is kiterjedően. Az I. emeleten a multifunkcionális teremsor következik kiváló holland harmonikaajtókkal elválasztva, illetve összenyithatóan főleg táncoktatás, de konferenciák céljára is. A II. emeletet a művészeti iskola rajztermei, mintázó- és kiállítóterme, továbbá a nyugdíjasklub helyiségei foglalják el. A III. emeletet a160 fős kamaraszínház tölti ki U alakú szcenikai galériával, kétnemű öltözőkkel, előtérrel, büfével. A tetőtérben a légtechnikai helyiségek kaptak helyet: a 600 m2 irodaterületet még nem vették használatba. A földszint kivételével minden szinthez vizesblokkok tartoznak.

A kivitelezés szerkezeti megoldásai

A Belváros-Lipótváros Beruházói (röviden Bliber) Kft. Által végzett rekonstrukciót a KIPSZER Kft. kivitelezte jó színvonalon. A homlokzatok visszanyerték eredeti állapotukat. Az I. emeleten az Arany János utcai szélső nyílásokat rusztikus megjelenésű, kőbábos korlátú erkélyek hangsúlyozzák. Ezért a bejárat fölött könnyed acélszerkezetű, üvegezett, íves előtető képez kontrasztot, véd az esőtől, és hordozza az intézmény nevének feliratát. A belső udvart SCHÜCO profilokkal lapos piramis formájú üvegtető fedi. A külső ablakszárnyak a belső zajvédelem érdekében (a hangos tánczene korábban nagyon kihallatszott az utcára, zavarta a környék lakóit) kettős üvegezésű hang- és hőszigeteléssel készültek. Állandóan zárva tartandók, ezért az épületet központi légfűtéssel és légkondicionálással látták el. A terazzo burkolatok virágmintás sarokdíszeit – a tervező helyes törekvéseként – az eredeti motívum alapján kivitelezték, a 19. századi hangulat felidézésére.

Belsőépítészet

Az enteriőröket Somogyi Pál, és Makk Attila belsőépítészek tervezték mértéktartóan, többségében világos faburkolatok applikált alkalmazásával, kevés geometrikus, intarziás díszítéssel. Az ülőbútorok egyediek, részben a kereskedelemben beszerezhető típusok. Az emeleti termeket függesztett álmennyezettel alakította ki, ezek a szellőzőcsatornákat takarják. Megvilágításuk hármas: lámpatestekkel, a mennyezet szélein szórt fényekkel és a mennyezetbe süllyesztett, kisfeszültségű pontizzókkal. A színházi nézőtér közepén homokfúvott üveglapokból álló hatalmas, kör alakú, propellerhatású díszvilágítást kapott. A lépcsőház orsóterében az intézmény nevét hordozó, zászlós világítótestek függnek.

Az építész ki nem használt ötletei

Az építész több helyen olyan ésszerű javaslatot tett, amik a ház javára szolgáltak volna, de sajnálatosan nem realizálódtak a tervező és a beruházó, illetve a kivitelező közötti összhang hiánya miatt, továbbá a rosszul értelmezett takarékossági elv maradéktalan érvényre juttatása következtében. Az eredeti terv szerint a 67 m2-es belső udvar alatt a feltöltés kibontásával további táncterem épülhetett volna, mivel vasbeton födéme is elkészült. A járda szélességét 2,5 méterrel kívánták megnövelni a parkolósáv egyoldali megszüntetésével. A tervet Andor Anikó táj- és kertépítész készítette, térburkolattal, utcabútorokkal. A tértervet a Városfejlesztési Bizottság is elfogadta, mégsem építették meg. A belső udvarban elmaradt a vízköpő falikút működő helyreállítása. A tetőtérben, az attikafal fölött tervezett hatásos panoráma-ablaksor – pompás kilátással a pesti háztetők fölött a budai várra – szintén elmaradt, pedig a tetőtér üzleti hasznosítását minden bizonnyal nagymértékben elősegítené… Miért van az, hogy hazánkban az építész jóváhagyott terve a partnerekkel szemben nem kőbe vésett, végrehajtandó törvény, hanem képlékenyen alakítható massza?

A kritikus szem észrevételei

A bejárati üvegajtót az építész homlokzatról hátrahúzta, ezáltal fedett beugrás keletkezett, az egész kapualj nagyméretű szélfogóvá vált, de mivel a lépcsőtér ajtaja mindig nyitva áll, huzatos tér jön létre. Véleményem szerint helyesebb lett volna a bejárati ajtót a homlokzati síkon tartani, és beugró helyett valósi szélfogót tervezni. A földszinten a vécécsoport hiánya a mozgáskorlátozottak számára a mosdók használatát az alagsorban – kétszeres lifthasználattal , először 80 cm-t föl, aztán egy szintet le – kissé körülményessé teszi. A színházteremben a világítástechnikai galériára vezető csigalépcső a nézőtér felöl nyílik, íves tolóajtaja nem zajmentes, előadás közbeni használata kétszeresen is zavaró. Az eredeti lépcső és függőfolyosó-korlátok megtartás és kiegészítés helyett csupán utánérzések, a 19. századi milliőt nem tudják visszahozni. A korai beázások a kivitelezés hibáira mutatnak rá a zuhanyzóknál és az udvar üvegtetős lefedésénél. Az üzemeltető által utólagosan felszerelt hangosító berendezések az egységes belsőépítészeti kiképzést rontják. Az eligazító feliratok nem minden helyiség ajtajára kerültek fel. Reméljük, hogy a hiányosságok pótolhatók.

A tervező sikere

Az előzőekben felsorolt észrevételek ellenére meg kell állapítani, hogy az építész a funkcionális igényeket és a térbeli lehetőségeket jól párosította, a programban meghatározott feladatot kiemelkedően oldotta meg. Bár az épület nem műemlék, de fő értékeit (szolid historizáló homlokzatok, szép, boltozatos földszinti terek, hangulatos belső udvar, fali díszkút, romantikus tornácok) alapos építéstörténeti dokumentációval tárta fel és óvta meg. A csigalépcső hengeres terébe telepített felvonóakna ötletes megoldás: egyrészt a körlift ritkán előforduló műszaki berendezés, másrészt a nyílások megtartása megteremtette a lehetőségét a panorámalift kialakításának. A ház működik. A budapesti belváros nagyrészben régi, leromlott állagú épületállománya értékes kulturális rekonstrukcióval gyarapodott.

Díjak

Az épület felújításának tervezésért 2003 novemberében Horváth Bertalan és építészkollektívája Budapest Főváros Reitter Ferenc-díját nyerte el. Rangos kitüntetést vettek át február 18-án, lapzártánk idején az újjáépített Aranytíz Művelődési Központ belső tereinek megálmodói. „Az év belsőépítésze” címet Somogyi Pál Ferenczy-díjas alkotó és Makk Attila, az MD STUDIO munkatársa érdemelte ki.

A Laki Épületszobrász Rt. Alapította díjat hatodszor ítélte oda a Magyar Építész Kamara Belsőépítész Tagozata. A héttagú zsűri az Aranytíz magas színvonalú, esztétikus rekonstrukcióját tartotta kiemelkedőnek, különleges tervezői értékkel bírónak, melynél a két művész a múlt század századfordulóján épült meglévő épületbe a XXI. Század igényeinek megfelelő belsőt álmodott.

A díjazottak nem „elsőbálozók”. Somogyi Pál számos kultúrházat tervezett, valósított meg. Nevéhez köthető a Gödöllői Művelődési Ház, a Salgótarjáni Ifjúsági Ház és az Almássy Téri Szabadiső Központ. De őt emlegetik, akik a marokkói, izraeli, dél-koreai nagykövetségek belsőépítészeti munkáiról szólnak elismeréssel. Ezeken kívül éttermek, szállodák, mozik belső terein láthatók fantáziája nyomai. Makk Attila évek óta dolgozik Somogyi Pállal együtt, több közös munkájuk után lett ez az épületbelső méltó az elismerésre.

A két művész dr. Finta József Kossuth-díjas építésztől, a zsűri elnökétől, valamint a díjalapító cég elnök-vezérigazgatójától, Laki Pétertől vette át az aranyozott bronz emlékplakettet és a mellé felajánlott pénzjutalmat.

2004. július 22.