Szubjektív katalógusbemutató

Az Iparművészeti Múzeumban, anyaggyűjtés közben, a könyvtáros kollégák ajánlották figyelmembe az alábbi kiadványt.

Mi is ami érdekes benne, engem mi fogott meg? Egyrészt a lámpák elemeinek variálhatósága, másrészt az igényesség.

A katalógusban szereplő lámpák elemekből állnak. Egy adott lámpa attól függően, hogy kinek és hova készül, a darabok összeválogatása és összeépítése után nyeri el végleges formáját. Vagyis jó esztétikai érzékkel „egyedi” lámpákat lehet összeállítani. Egy talp, vagy kar lehet a csillár, asztali lámpa, vagy falikar része is.
Belegondolva egy mai katalógus lámpakínálatába, jelen van egy hasonló variálhatóság, de korántsem olyan rendszerben és elemválasztékkal, mint amit az 1900-as években létrehoztak. Fogalmazhatok úgy is, hogy míg egy mai lámpa önálló (individum?), addig a katalógus lámái egy nagy család részei (evolúció?).

A másik számomra elgondolkodtató dolog ami a katalógus kiállásán is látszik az az igényesség és alaposság. Ezt különösebben nem magyaráznám, csak annyival egészítem még ki, hogy a kiadványnak része a több oldalnyi árjegyzék is, ami részletesen tartalmazza az összes lámpa árát.

Külön érdemes megnézni az egyes búrák számosságát és kialakítását. Ezek kézzel készültek nem gyári futószalagon. Érdemes belegondolni milyen szintű üvegműves szakemberek voltak akkor, és itt nem designerekre és üvegművészekre kell gondolni, hanem szakmunkásokra és mesterekre, akik szakmájukat magas szinten művelték és el tudták készíteni ezeket az üvegelemeket.

Persze itt rögtön hozzá lehetne tenni, hogy erre a szaktudásra ami az öntészetben és az üvegmegmunkálásban akkor meg volt, ma már nincs igény, mert ilyenforma lámpákat manapság nem vesznek az emberek. Ez igaz ? Vagy csak úgy gondoljuk, hogy igaz?

Itt és most ajánljuk figyelmébe minden olvasónknak a katalógust, remélve azt, hogy a mindennapok forgatagában üdítő és gondolatébresztő lesz a mellékelt pár katalóguslap.